Az Erkölcs, II.

Hiába óvakodsz a bűntol, ha az álerényt magadra bocsátod. Az erény és a bűn fejletteb, annál tágabb; az ál-erény, annál görcsösebb.
A bűnből mindig lehet erény, de az álerényből balkosan.
Az álerények mindegyike valamely igaz erényen élőskodik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szivű jótekonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében való turkálás stb.
Az erény sohasem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne:
"Amit én nem teszek, másnak sem szabad."

Az álerények forgatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezové teszik saját
töpörödöttségüket.

Az őszi éjjel izzik a galagonyától ;)
(remélem)

Akkor mindenkinek kellemes munkát...