Először kezdődött egy félreértéssel, mondtam neki, hogy induljon el, én főzök egy sztrapacskát, aztán beszélünk. Aztán 2 körül azzal hívott, hogy kész vagyok-e, mert akkor indulna, és engem vár... Akkor mondtam, hogy jöjjön át, befejezem a második adagot, és mehetünk. Ezt a részt láttad. Ami utána volt: kimetróztunk újpest-városkapuig. Direkt a kálvinra mentünk, mert a Felszabon mindig vannak ellenőrök. Most a Kálvinon is voltak... Sebaj, eszembe jutott a tegnapi maradék éjszakai jegyem - ugyanis túlélte a hazautat is - szóval azt lekezeltem, (fájó szívvel vetettem még egy pillantást a 400Ft-os névérékre). Aztán irány Városkapu. De még rengeteg időnk van a vonatig: menjünk el a végállomásig, SŐT, a kihúzóban forduljunk is meg a metróban maradva. OK. De még így is maradt időnk, akkor sétáljunk egy megállót, szálljunk ki itt a végállomáson. OK. Vicces volt az indulási oldal lépcsőjén felsétálva átmenni a bejárati jegyellenőrök sorfalán hátulról... Aztán sétáltunk egy megállót és sikerült lekésnünk a vonatot, egy szó, mint száz.
Sebaj, menjünk vissza az Árpád hídhoz, és sárga busszal kimegyünk. A Tesco busz, az elvisz a Gyöngyösi utcáig! OK. megvárjuk. Megjött. beültünk és vártuk az indulást. Te, mondom a Tesco buszon üldögélve: lassan itt a következő vonat, sőt mindjárt. Szálljunk le gyorsan, és menjünk vissza inkább Városkapuhoz. Na akkor lépjünk ki visszafelé. Hát sikerült is visszaérnünk 18:07-re, pont ilyenkor indulna a vonat munkanapokon, de ma nem az van... Ááá. Akkor itt következett még egy fél órás fagyoskodás, és már ültünk is a 18:37-esen a jó melegben. Innentől sima utunk volt.
-
